Sztárportré: Cristiano Ronaldo
A kilencvenes évek második felétől kezdve kétségtelenül David Beckham volt a leghíresebb és a legnépszerűbb játékos a Manchester Unitedben, és 2003-as klubcseréje után sokan úgy vélték, hogy a jobb oldali középpályás pótlása szinte lehetetlen feladat lesz a Vörös Ördögöknek. Sir Alex Ferguson azonban pár nappal később szerződtette Cristiano Ronaldót, aki Beckham hetes számú mezét kapta meg. A fia
tal portugál napok alatt belopta magát a MU híveinek szívébe, manapság pedig már a klub egyik legnagyobb sztárja - és még mindig csak 21 esztendős.
A Portugáliához tartozó Madeira elsősorban üdülőközpontként ismert a világban, a sziget lakói a turizmuson kívül elsősorban a földművelésből élnek, csak kevesen mondhatják el közülük, hogy sikerült kitörniük ebből a körből. A legjobb lehetőség a karrierre a labdarúgás, hiszen Madeirának két patinás futballklubja is van: a CD Nacional, illetve a CS Marítimo.
Valószínűleg az ifjú Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro is arról álmodott, hogy ezen két egyesület valamelyikében kergeti majd a labdát, és hamar kiderült, hogy a 1985. február 5-én született srácnak van tehetsége a sportághoz. Cristiano a sziget legnagyobb városában, Funchalban született ugyan, de gyermekkorát Santo Antonióban, a régió fővárosától mintegy három mérföldre, vadregényes környéken fekvő településen töltötte. A Ronaldo keresztnév nem valami gyakori Portugáliában, speciális oka van, hogy Cristiano miért kapta ezt a nevet. Édesapja ugyanis nagy tisztelője volt az egykori amerikai elnöknek, Ronald Reagannek, ezért nevezte el így fiát.
Már háromévesen az volt a kedvenc elfoglaltsága, hogy a teraszon a labdát rugdosta, és mire az általános iskolába került, igazolt játékosa volt az Andorinha nevű utánpótláscsapatnak, ahol édesapja, José szertárosként tevékenykedett. Egészen tízéves koráig kergette ott a labdát, ez időszak legszebb pillanata az volt, amikor 1994-ben csapatával megnyerte a regionális korosztályos tornát. A döntőben a sziget legjobb együttesének tartott Camachát győzték le 3-2-re, mégpedig úgy, hogy az ellenfél a szünetben még 2-0-ra vezetett, de Cristiano Ronaldo vezérletével az Andorinhának sikerült fordítania.
Akkor már természetesen mind a Marítimo, mind a Nacional felfigyelt a hatalmas tehetségnek tartott fiúra, így mindkét klub bejelentkezett érte. A legtöbben azt gondolták, hogy a gazdagabbnak és nevesebbnek tartott Marítimót választja, de végül mégis a Nacionalban kötött ki; hogy miért, arról megoszlanak a vélemények. Elterjedt történet, hogy a Marítimo azért nem igazolta le, mert túl magasnak tartották az Andorinha által kért "vételárat": kétcsapatnyi szerelést. Cristiano keresztapja, Fernao Sousa (aki a fiú egyik legnagyobb mentora volt az idő tájt) szerint azonban azért esett a Nacionalra a választás, mert a család mindig is ennek az egyesületnek szurkolt, és Sousa maga játszott is a klubban.
 | Bárhogyan is történt, Ronaldo 1995-ben a Nacional játékosa lett és első évében megnyerte a csapattal a területi U12-es bajnokságot, amire korábban nem volt példa az egyesület történetében. Ez elég volt ahhoz, hogy az ország vezető egyesületei is felfigyeljenek a még mindig csak alig 12 esztendős ifjoncra, a Boavista FC, az FC Porto és a Sporting CP is szívesen látta volna soraiban, a családi kupaktanács pedig úgy döntött, hogy a lisszaboniak ajánlatát fogadják el, elvégre a Sporting nemcsak Portugáliában, de egész Európában híres remek utánpótlás-neveléséről - elég, ha csak arra gondolunk, hogy Luis Figo is a zöld-fehéreknél sajátította el a sportág alapjait.
Eleinte azonban úgy tűnt, hogy az új környezet rossz hatással van Cristianóra: a pályán ugyan semmi probléma nem volt vele, és hamar a korosztályos csapatok egyik legjobbjává vált, ám az iskolában akadtak gondjai. Nem nagyon tudott beilleszkedni, újdonsült társai sokat csúfolták akcentusa miatt (Madeirán "tájszólással" beszélik a portugált), de Ronaldo viselkedése sem volt éppen angyali, igazi rosszcsont vált belőle. Olyannyira, hogy a klub az édesanyjához fordult, utazzon el Lisszabonba és beszéljen a fiával. Az anyai jelenlét gyorsan megtette a hatását: a kezdeti problémák megszűntek, és Cristiano Ronaldót hamarosan az egyesület legnagyobb reménységeként kezdték emlegetni.
Akkoriban a Sporting CP első csapatának vezetőedzője a magyar származású román szakvezető, Bölöni László volt, aki előszeretettel játszatta a fiatalokat, így már 16 évesen kipróbálta az ifjú tehetséget: 2001 nyarán többször is felhívta Cristianót a felnőttkerethez, és pár edzőmérkőzésen pályára is küldte. Ezzel együtt a 2001-2002-es pontvadászatot még az ifjúsági csapatban töltötte, és csak a lelátóról figyelte, amint a nagyok megnyerik a bajnokságot. Menet közben természetesen bekerült a portugál korosztályos válogatottba is, az U17-es együttes pedig bejutott a 2002-es Európa-bajnokság 16-os döntőjébe, ahol azonban nem jutott tovább csoportjából. Teljesítményével így is felhívta magára a figyelmet külföldön, leginkább a Liverpool FC francia mesterének, Gérard Houllier-nek tetszett meg a játéka, de a Vörösök még túl fiatalnak tartották, így nem tettek ajánlatot érte.
A liverpooliak vezetősége alig fél évvel később alighanem már megbánta döntését, hiszen 2002 őszén Ronaldo valósággal berobbant a portugál labdarúgásba. A Sporting CP a Bajnokok Ligája selejtezőjében nehéz ellenfelet kapott, az olasz FC Internazionaléval került szembe, és a hazai találkozón Bölöni nem kis meglepetésre a cserék közé nevezte Cristianót, sőt az utolsó fél órára be is cserélte - ez volt az ifjú tehetség első tétmérkőzése a lisszaboniak első csapatában.
A bajnoki debütálásra még várni kellett egy kicsit, erre csak 2002 októberében került sor, a Moreirense FC ellen, a hatodik fordulóban. Ronaldo rendkívül emlékezetessé tette első bajnoki összecsapását, a 34. és a 92. percben is betalált, és végigjátszotta a 3-0-ra megnyert találkozót. Ráaádsul sokak szerint "felnőtt" pályafutása legszebb gólja éppen a legelső volt, a felezővonaltól indulva cselezte végig magát a pályán, majd lőtt a hálóba. Másnap természetesen mindenki a "csodagyerekről" beszélt, aki két héttel később még nagyobb tettet hajtott végre: a Boavista FC elleni idegenbeli bajnokin a 88. percben szerzett győztes gólt.
A fantasztikus bemutatkozás ellenére Bölöni a továbbiakban nem számított rendszeresen az ifjú támadóra, aki azt az egyedi tettet hajtotta végre, hogy egy szezonon keresztül játszott az U18-as és az U21-es gárdában, a tartalékcsapatban és a felnőttek között is a Sportingnál. A bajnokságban összesen 25 mérkőzésen vetették be, többnyire csereként, több gólt ugyan már nem szerzett, de immár nemcsak Portugáliában, hanem egész Európában felfigyeltek rá. Főleg Angliából volt komoly az érdeklődés, de az volt az általános vélekedés, hogy Ronaldónak az a legjobb, ha még egy évig marad a Sportingban, és még több rutint szerez magának a külföldi szerződés előtt.
 |
|
A MU elleni mérkőzésen Fergusont is meggyőzte | 2003 májusában a lisszaboni egyesület együttműködési szerződést kötött a Manchester Uniteddel, amelynek pályaedzője akkoriban éppen a Sporting egykori híres mestere, Carlos Queiroz volt. A szakember ugyan 2003 nyarán a Real Madridhoz szerződött, ennek ellenére a Vörös Ördögök elfogadták a portugál egyesület meghívását, hogy a Sporting egy ellenük lejátszott mérkőzéssel avassa fel vadonatúj stadionját, az új Alvaladét. A találkozót a Sporting 3-1-re nyerte, és a 90 perc egyik legjobbja Cristiano Ronaldo volt, tarthatatlanul futballozott, sorra cselezte ki a manchesteri játékosokat.
Ez volt a döntő lökés a MU menedzsere, Sir Alex Ferguson számára ahhoz, hogy leigazolja a szélsőt, akinek fejlődését az angolok megfigyelői akkor már legalább fél éve árgus szemekkel kísérték. A Sporting elleni összecsapás után állítólag a manchesteri sztárok az öltözőben áradoztak Cristiano Ronaldóról, és kérlelték Sir Alexet, hogy vegye meg a játékost, de csak ezért aligha szerződtették volna - pláne nem akkora összegért, amennyit végül kifizettek érte. Ronaldo vételára ugyanis 17,7 millió euró volt, amivel ő lett minden idők legdrágább tinédzsere, aki Angliába szerződött.
Az új szerzemény ráadásul azt a hetes mezt kapta meg, amelyet korábban éveken keresztül a manchesteriek talán legnagyobb sztárja, David Beckham viselt, az elvárások tehát nem voltak csekélyek. Ronaldót azonban mindez nem nyomasztotta, a Premier League első fordulójában csereként állt be a Bolton Wanderers ellen, és bő negyedóra alatt is elkápráztatta a publikumot parádés cseleivel, melyeknek köszönhetően egy tizenegyest is kiharcolt.
Négy nappal később a portugál nagyválogatottban is bemutatkozhatott a Kazahsztán elleni Európa-bajnoki selejtezőn.
Első manchesteri szezonja személyes szempontból nem sikerült rosszul, hiszen többet játszott, mint egy évvel korábban a Sportingban, és eredményesebb is volt. Ferguson 29 bajnokin vetette be, amelyeken négy gólt is szerzett. Főleg a szezon második felében talált magára, hiszen góljai közül hármat tavasszal ért el, és az FA-kupában is remekelt: a nyolcaddöntőben a Manchester City ellen volt eredményes, majd a Millwall FC elleni fináléban is betalált - a mérkőzés legjobbjának ugyan nem őt, hanem Ruud van Nistelrooyt választották meg, de a holland csatár később átadta neki a trófeát!
Cristiano abban a szezonban a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott, és a nyáron sem pihent sokat, hiszen a hazai rendezésű Európa-bajnokságon a portugál keret tagja volt. A görögök elleni nyitómérkőzésen ugyan nem volt a kezdők között, de a szünetben Luiz Felipe Scolari pályára küldte, amit egy fejesgóllal hálált meg (ez volt az első találata a címeres mezben). A kontinensviadal második felére bejátszotta magát a kezdőcsapatba, az angolok elleni tizenegyespárbajban értékesítette a maga büntetőjét, majd a hollandok elleni elődöntőben megint eredményes volt, és végül ezüstérmes lett. Az Eb után pedig a torna egyik legnagyobb felfedezettjeként ünnepelték.
Ezt követően sem várt rá sok pihenő, hiszen a portugál válogatottal részt vett az athéni olimpián, emiatt a bajnokságban ki kellett hagynia az első pár fordulót, ami nem nagyon tetszett a manchesteri vezetőségnek, elsősorban Fergusonnak. Az ötkarikás játékokra Portugália nagy esélyesként érkezett, de alaposan leszerepelt, hiszen még a csoportjából sem jutott tovább. Ronaldo sem lehetett büszke teljesítményére, három összecsapáson egy gólt szerzett, de két sárga lapot is kapott.
 |
|
A legjobbakkal is bátran felvette a harcot a Premier League-ben | A korai búcsúnak valószínűleg Manchesterben örültek a legjobban, hiszen így hamarabb visszatérhetett az Old Traffordra, ám jó ideig nem találta korábbi formáját. Még jobban előjöttek azok a hibák, amelyeket már régebben is a szemére vetettek, hogy túlságosan is egyénieskedve játszik, fontosabbnak tartja a látványos cseleket csapatjátéknál, túl önző. Ennek némileg ellentmond, hogy egészen decemberig képtelen volt betalálni a MU-ban, miközben a válogatottban ugyanezen idő alatt öt vb-selejtezőn négyszer volt eredményes. Ezzel együtt 2004-ben ő kapta meg a legjobb fiatal európai játékosnak járó Bravo-díjat, és a Manchester Unitedben immár alapembernek számított, a 2004-2005-ös idényben 33 bajnokin szerepelt, öt gólt szerzett.
A legutóbbi véget ért szezonban pedig egyértelműen a manchesteriek egyik legjobb játékosa volt, pedig az idény nagyon rosszul kezdődött számára - nem a pályán, hanem a magánéletében. 2005. szeptember 7-én ugyanis elhunyt a régóta súlyos betegséggel küzdő édesapja, a hírt pár órával az oroszok elleni vb-selejtező kezdete előtt kapta meg. Ennek ellenére pályára lépett Moszkvában, és bár a szeptember 10-i, Manchester City elleni bajnokit kihagyta, négy nappal később a Villarreal CF elleni idegenbeli BL-mérkőzésen már ismét játszott.
A szezon hátralévő részében ismét remekelt, szokásához híven megint tavasszal futballozott ellenállhatatlanul: februárban négy napon belül kétszer is két gólt ért el a Premier League-ben (duplázott a Fulham FC és a Portsmouth FC ellen is), abban a hónapban őt választották meg a legjobb játékosnak az angol élvonalban, s a pontvadászatot végül kilenc góllal fejezte be, vagyis annyiszor volt eredményes, mint az előző két bajnokságban együttvéve. De bevette a Ligakupa fináléjában a Wigan Athletic kapujába is, a Profi Labdarúgók Szövetsége pedig beválasztotta a bajnokság álomcsapatába.
Ennek ellenére a szezon vége felé az angol lapok egyre többet cikkeztek arról, hogy szeretné elhagyni az Old Traffordot. A hír alapját elsősorban az adta, hogy a pletykák szerint az egyik edzésen összetűzésbe keveredett csapattársával, Van Nistelrooyjal, aki ismét azt reklamálta, hogy Ronaldo túlságosan is önzően futballozik. A Valencia CF és a Juventus FC kapva kapott volna az alkalmon, hogy megszerezze a világ egyik legjobb jobb oldali középpályását, de végül nem ő, hanem a holland lett az, aki otthagyta a Manchester Unitedet.
Pedig a nyáron még az sem volt elképzelhetetlen, hogy ő húzza a rövidebbet, főleg a vébén történt események miatt. A németországi tornán természetesen alapember volt a portugáloknál, Irán ellen gólt is szerzett. A hollandok elleni találkozón sérülés miatt gyorsan le kellett cserélni, de a nyolcaddöntőben az angolok ellen már ismét pályán volt, és sokak szerint látványos reklamálásának volt köszönhető, hogy Wayne Rooney piros lapot kapott.
A portugálok végül kiverték Angliát és negyedikek lettek, és a történtek után sokan azt gondolták, Ronaldót gyűlölettel fogadják majd Manchesterben. Ám az esetnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a portugál pedig pazar teljesítményével gyorsan visszaküzdötte magát a MU híveinek kegyeibe. Ősszel az egyik húzóembere volt a Vörös Ördögöknek, fél szezon alatt 12 gólt szerzett és négy gólpasszt adott - nem véletlen, hogy novemberben és decemberben is őt választották meg a hónap játékosának a Premier League-ben.
Név: Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro.
Születési idő: 1985. február 5.
Születési hely: Funchal, Portugália
Magasság, testsúly: 184 centiméter, 76 kilogramm
Első mérkőzése a portugál élvonalban: 2002. október 7., Sporting CP - Moreirense FC 3-0.
Első gólja a portugál élvonalban: 2002. október 7., Sporting CP -Moreirense FC 3-0.
Első mérkőzése az angol élvonalban: 2003. augusztus 16., Manchester United - Bolton Wanderers 4-0.
Első gólja az angol élvonalban: 2003. november 1., Manchester United - Portsmouth FC 3-0.
Első mérkőzése a válogatottban: 2003. augusztus 20., Portugália - Kazahsztán 1-0.
Első gólja a válogatottban: 2004. június 12., Portugália - Görögország 1-2.
Válogatottság: 41 mérkőzés, 14 gól.
Eddigi sikerei: FA-kupa-győztes (2004), angol Ligakupa-győztes (2006).
| 2002-03 |
Sporting CP |
25 mérkőzés |
3 gól |
| 2003-04 |
Manchester United |
29 |
4 |
| 2004-05 |
Manchester United |
33 |
5 |
| 2005-06 |
Manchester United |
33 |
9 |
| 2006-07 |
Manchester United |
22 |
13 | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
